A Montessori-pedagógia, amelyet 1907-ben Maria Montessori fejlesztett ki, a gyermekek érzékszervi fejlődésén és cselekvési szabadságán alapuló oktatási módszer. A Montessori-pedagógia figyelembe veszi a gyermeket minden készségeivel, s azt az elvet vallja, hogy mindenki fejlődhet és megtanulhat új dolgokat, ha olyan környezetet és megfelelő eszközöket kínálnak számára. Sem elitista, sem korlátozó, még kevésbé individualista jellegű ez a pedagógia, éppen ellenkezőleg, elősegíti a személyre szóló tanulást.
A tanulás örömére, a kemény munkára és a cél elérésére irányuló erőfeszítésekre támaszkodik.
A Montessori módszer az otthonodban?
A Montessori-pedagógiának köszönhetően a gyerekek nagyon korán megszerzik az autonómiát. A Montessori-módszer arra hívja fel a szülők figyelmét, hogy ne avatkozzanak bele a gyermekek játékaiba, és ezáltal engedjék meg nekik, hogy önállóan tanuljanak, és megszerezzék a valódi autonómiát. Például a finommotorika nagyon korai fejlesztésével a gyerekek megtanulják az egyszerű mindennapi mozdulatokat, és így már nincs szükségük a szülők segítségére. Megtanulnak önállóan öltözni, öntenek maguknak egy pohár vizet, vagy akár megterítenek.
Ezenkívül a Montessori pedagógia fejleszti a gyermekek kíváncsiságát és felkelti a tudás iránti vágyukat. A tanulási vágyuk válik a fő mozgatóerővé.
Fontos pozitív hatása emellett, hogy mivel képes egyedül, önállóan megtenni dolgokat, folyamatosan épül a gyermeked önbizalma.
Inspirálódj mindennap a Montessori módszerből
Egyre népszerűbb a szülők és a tanárok körében a Montessori pedagógia. Ennek a módszernek az az előnye, hogy szabadon engedi a gyermeket, hogy a saját tempójában fedezze fel a világot. Ehhez konkrét és okos megoldásokat kínál, sokféle tevékenységet kínálva a gyermek számára.
„Montessori-barát” tevékenységek
Maria Montessori megközelítése sok gyermekkori szakembert inspirált, különösen a játék- és játékgyártókat. A Poppik matricákon végzett tevékenységek példák:
- A gesztus egyszerű, ismétlődő. Csak egy nehézséget jelent, hogy a gyermek rá tudjon koncentrálni. A gyermek levesz egy matricát, majd a megfelelő helyre ragasztja. Mivel a matricák áthelyezhetők, a rosszul elhelyezett matricák újraragasztásával javíthatja gesztusát. Így a gyermek finommotorikus képességeit fejleszti, és agya egy egyszerű feladatra koncentrál, mindaddig, amíg tökéletesen elsajátítja azt.
- A matricák ragasztgatása hihetetlen erős érzékszervi örömet okoz, ami hosszú időre ösztönzi a gyermeket a játékra, és amely spontán módon nyitottá teszi arra, hogy folytassa, amíg be nem fejezi. Tehát játszva tanítja meg a türelemre, kitartásra.
- A gyermek teljesen önállóan tud haladni, nincs szüksége felnőtt segítségére.
- Amikor a gyermek fáradt, dönthet úgy, hogy abbahagyja a tevékenységet, hogy később folytassa. Itt épp ellenkezőleg: ha érdekli és szereti a matricákkal való alkotást, akkor nagyon sokáig játszhat, leköti a figyelmét. Így tanulja meg a koncentrációt.
- A matricák ragasztása közben játszva jegyez meg különböző információkat a tudomány, a földrajz, a történelem nagyon változatos témáiról … Ez a felfedezés fejleszti kíváncsiságát a körülötte lévő világ iránt.
Mondhatnánk tehát, hogy a Poppik tevékenység „Montessori-barát”.
Bármilyen kézzel készült alkotást, fejlesztést, játékot kínálsz a gyerekeknek, fontos, hogy hagyd szabadon a megvalósításban, hogy megtanulja saját maga. Ne próbáld befolyásolni vagy keretbe foglalni, hanem hagyd, hogy épp ellenkezőleg, a Montessori-módszernek megfelelően, minden kényszer nélkül alkosson, a saját kreatív módszere szerint, hagyd szárnyalni.
Tanulhat-e minden gyermek Montessori-pedagógiával?
Maria Montessori egész életében különböző fogyatékossággal élő gyermekekkel dolgozott. Ezért módszerét a kezdetektől fogva rendkívül különböző gyermekekhez igazították, változatos igényekkel és adottságokkal. Figyelemmel a velük elért kiváló eredményekre, ezután minden gyermek számára megfelelő tanítási módszer kidolgozásába kezdett.
„ A Montessori-pedagógia univerzális és időtlen, ezért alkalmas minden gyermek számára. Konkrét és tudományos anyaga elvont gondolkodás felé tereli a gyermeket, és mindenki számára lehetővé teszi, hogy érzékenységének és igényeinek megfelelően fejlődjön. “
